A fogyatékkal élő emberek élete nem fontos

Az azonnali megszűnés küszöbére került a Mécses Szolgáló Közösség Egyesület által üzemeltetett két lakóotthoni és két nappali otthoni szociális ellátást nyújtó intézmény. Perceken belül 145 fogyatékkal élő embertársunk méltó, a társadalmi integrációt elősegítő fejlesztése, gondozása szűnik meg, ami ugyanennyi család ellehetetlenüléséhez, azonnali kríziséhez vezet! Ez az utolsó segélykiáltás!

Mint azt településünk lakói és vezetői is jól tudják, az 11 éve működő szociális intézmény az elmúlt években is sok nehézségekkel küzdött, de mindig megküzdött e nehézségekkel. Azonban 2011. végén minden bizonnyal összecsapnak fejünk fölött a hullámok. A civil szervezetek által üzemeltetett szociális gondozók számára nyújtott állami támogatás eddig is csak a működési költségek nagyjából felét fedezte, ezt egészítette ki az ellátottak hozzájárulása, az adományok és a pályázaton elnyert pénz, amelyek együttesen is csak költségeink 70 százalékát tették ki. A "szokott nehézségeket" most a kormány zárolása tetézi, ami azt jelenti, hogy semmi egyéb támogatáshoz nem jutunk hozzá. Szervezetünk ezért nem fog tudni fizetést adni dolgozóinak, és nem tudja kiegyenlíteni közüzemi számláit.

Ha nem történik csoda, összeomlik mindaz, amit az elmúlt években felépítettünk: ápoltjaink óriási és embertelen állami intézményekbe kerülnek, vagy hazatérnek családjukhoz, súlyos érzelmi és anyagi krízist okozva. Sokuk állapota ugyanis nem teszi lehetővé, hogy hagyományos családban éljenek, ráadásul az új, rendkívüli törődést igénylő eltartott miatt a család egészséges tagja kénytelen lesz kivonulni a munkaerőpiacról, mélyszegénységbe sodorva az egész családot.

Miféle csodára volna szükség? Természetesen pénzre, amely lehetővé teszi, hogy intézményünk túlélje az idei évet. Ennek érdekben, levélben arra kértem polgármesterünket, vesse latba befolyását mellettünk; arra kértem Erdős Norbert országgyűlési képviselőt, hogy lobbizzon a Parlamentben Varga Mihály miniszterelnökségi államtitkárnál. Valamint kérek minden jóakaratú embert, vállalkozót a városban, hogy szociális érzékenységét nyilvánvalóvá téve segítsen túlélni az előttünk álló hónapokat.

Most pedig arra kérném Önöket, hogy tárják ügyünket, küzdelmünket a nyilvánosság elé.

Dátum: Mezőberény, 2011. október 27.

Nelhübel Henriette
intézményvezető